* * *

Ebben az írásban az olasz állam legújabb, a proletár miltitánsok egy csoportjának elnyomására tett kísérletére akarjuk felhívni a figyelmet. Az állam akcióját kívánjuk leleplezni, és szolidaritásunkat fejezzük ki azokkal az elvtársakkal, akiket ez az elnyomás súlyt. Harcra hívunk és szolidaritásra szólítunk fel mindenkit a világállam terrorizmusának új, háború-szerű agressziója ellen.

Olaszország, az ellenforradalom e nagy laboratóriuma, az elnyomó modell, az összemosás, az amalgámozás technikájának e nemzetközi "jó példája", a bűnbánók (rapantarik), kollaboránsok, a mozgalomtól elhatárolódók e sorozatgyártója új, minőségi lépést tett.

Néhány évvel ezelőtt az olasz állam az összemosás taktikájának alapos kihasználásával hívta fel magára a figyelmet a nemzetközi színtéren. Az általuk alkalmazott technikának az volt a lényege, hogy egy kalap alá vették és terroristának kiáltották ki a proletármozgalom több különböző szektorát, akik ellen hivatalosan nem tudtak semmiféle konkrét vétség miatt vádat emelni. Az állam úgy legitimálta terrorista akcióját, hogy maga készíttetett bombákat, és a saját rendőreivel (vagy a rendőrök által manipulált csoportokkal) helyeztette el azokat - ezzel keltve félelmet a lakosság köreiben. Az olasz állam tizenöt éve alkalmazza a minden államra jellemző terrorista akciók (főleg fizikai és lelki meghurcoltatás) és az adminisztratív úton történő elnyomás eszközeinek - leleplezés, bűnbánat, kollaboráció, stb. - kombinációját; ez a gyakorlat lassacskán a nemzetközi törvénykezés gyakorlatában követendő példává válik, amelyet egyre több ország rendőrsége és igazságszolgáltató szervei követnek.

Egy bűnbánó (1) lánynak a bizonytalan vallomásai, és az azt követő házkutatás-sorozat alapján - amelyek során fegyvereket találtak, és ezért egy "anarchistát" helyeztek vád alá - az állam nyomozói, akiket a római Antonio Marini képvisel, kampányt indítottak különböző, magukat "anarchistának" nevező militánsok és csoportok ellen, akiket "fegyveres szervezet" alakításával vádoltak. Világos, hogy a zsaruk nem egyes bűnösöket kerestek, hanem illegálisnak akarták nyilvánítani az egész, nagyon ellentmondásos mozgalmat, amely különböző struktúrák és álláspontok köré szerveződik, amelyeknek egyetlen közös pontja az, hogy "anarchistának" nevezik magukat (2).

Világos, hogy ez a fajta támadás nem általában az "anarchisták" ellen irányult, mivel ezek egy része Olaszországban éppúgy, mint bárhol máshol a világon, tisztán reformista és pacifista politikai elveket vall, és ezzel kitűnő szolgálatot tesz az államnak. Sőt, mint a múltban, az állam taktikája most is az, hogy nyomást gyakorol a különböző összemosott szektorokra, azért, hogy azok önmaguk tisztázása érdekében elhatárolódjanak a többiektől; ezzel a módszerrel már értek el kitűnő eredményeket. Ezt alkalmazták a "Vörös Brigádok" és a "Prima Linea" idején: így sikerült egy sereg elhatárolódó nyilatkozatot kicsikarniuk. A hivatalos anarchizmus bizonyos szektorai, mint például a "Circulo Berneri" vagy az "Olasz Anarchista Federáció" habozás nélkül nyíltan elhatárolódtak a megvádoltaktól, kommünikéket adtak ki, amelyekben kijelentik, hogy ezeknek a személyeknek semmi közük az anarchistákhoz, provokatőrök, és az anarchisták sosem vennének részt fegyveres akciókban.

Az elnyomás ügynökei rendszerint nem zaklatják az álanarchistákat, és azokat próbálják meg azonosítani és azokon próbálnak meg rajtaütni, akiket az állam valódi ellenségeinek tartanak. De mivel a bírók és a zsaruk képtelenek a felforgatást a nyomor és az elnyomás "természetes" termékének tekinteni, és csak egy konspirációs bandát tudnak elképzelni, számos hibát követnek el, melyek néha olyan militánsok vagy egész szektorok elítéléséhez vezetnek, melyek nem mutatnak semmiféle forradalmi aktivitást (és megfordítva).

1995 végétől kezdve és 1996 folyamán egész sor per, razzia, letartóztatás, vádemelés, összemosás, vallomás, kampány stb. követte egymást, mindez azzal a razzia-kampánnyal érte el tetőpontját, amelynek során 1996. szeptember 17-én kb. 60 házat és lakást kutattak át Olaszország különböző városaiban, militánsok tucatjait tartóztatták le, és még többet kényszerítettek elrejtőzésre. Néhány letartóztatott militánst gyilkossággal és bankrablással vádolnak, de nagy többségük ellen azt hozzák fel, hogy egy "fegyveres bandába" tartoznak (egy szervezethez, amelyet állítólag "Organizzazione Rivoluzionaria Anarchista Insurrezionalista-nak" neveznek), bár erre nincs semmiféle bizonyítékuk. "Fegyveres csoporthoz" való tartozással, "felforgató egyesülésekben" való részvétellel, "fegyverek és robbanószerek birtoklásával" valamint "a közművek ellen elkövetett bűntényekkel" vádolják őket.

Nem azért hívjuk fel a figyelmet a bizonyíték nélkül fegyveres akciók végrehajtásával vagy fegyverhasználattal vádolt militánsok összemosására, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki az "ártatlanokkal", akiket szembeállítanak azokkal, akik fegyveres akciókat hajtottak végre a magántulajdon és az állam ellen. Ezt a vonalat mindig a reformista és opportunista politikai szervezetek képviselik. A "bűnösöket" mindig mozgalmunk szerves részeinek tekintjük, ahogy Marx és Bakunyin vagy Flores Magon és Rodolfo Gonzales Pacheco idején a forradalmárok mindig állították. Azért hívjuk fel a figyelmet az összemosás technikájára, mert alapvetően fontosnak tartjuk leleplezni azt a tényt, hogy az állam nem csak azokat akarja elnyomni, akik valamilyen "bűncselekményt" követtek el, hanem bárkit, aki bármiféle veszélyt jelenthet az államra, függetlenül attól, hogy elkövetett-e bármiféle illegális cselekményt vagy sem, és hogy nem illenek rá az ellene felhozott vádak. Röviden, alapvetően fontos elítélni az Állam összemosó technikáját (az informátorok, kollaboránsok, stb. beszervezése) mint a rendkívül széles társadalmi mozgalom elnyomására alkalmazott módszert, amelynek az osztályelnyomás újratermelésének biztosítása a célja. Hozzá kell még azt is tennünk, hogy a megvádoltak formálisan tagadták, hogy bármiféle földalatti szervezethez tartoznának. Azt magyarázták, hogy ideológiailag teljes képtelenség egy "felkeléspárti forradalmi anarchista szervezet", egy elkülönült és körülhatárolt struktúra bárki számára, aki "anarchistának" nevezi magát, és már maga a gondolat is egy leninista szervezetet jelentene és mint ilyen teljes ellentétes az ő elveikkel:

"A bírák nagyon jól tudják, hogy nem létezik az az anarchista szervezet amiről beszélnek. Jól tudják, hogy a fegyveres banda modellje - a saját elképzeléseik tükörképe - nem alkalmazható az anarchisták közötti viszonyokra. Az anarchisták egyének, akik egyéni szimpátiájuk alapján találkoznak egymással és bármiféle egységes pont körüli formalizáció nélkül hoznak létre kezdeményezéseket, egyének, akik valóban szervezkednek, ez igaz, de sohasem merev keretek között, és soha sem alkotnak fegyveres bandát. Nem csak azért, mert elutasítják a titkos szerveződéseket és a konspirációt (ennek az elutasításnak már magában is jelenősége van), hanem mert nem fogadhatják el, hogy belépjenek - sem a neve sem a programja miatt - egy olyan struktúrába, amely a fegyveres összetűzéseket a felforgatás totalitásától elkülönített valósággá változtatják. És ha egy anarchista egyénileg, minden felelőségének tudatában elhatározza, hogy fegyvert használ, ez semmit sem változtat ezen a valóságon. Még ha - hagyjuk elkalandozni a fantáziánkat - az összes vádlott vagy méginkább a világ összes anarchistája azon kívül, hogy ír, vitatkozik, szeretkezik, röplapokat terjeszt, főnököket inzultál, kerüli a munkát, épületeket foglal el és árucikkeket tulajdonít vissza, elhatározza, hogy fegyvert fog használni, akkor sem alkotnának fegyveres bandát. A hatalmon lévőknek van szükségük egy ilyen banda kitalálására. A bírák akarják ránk kényszeríteni azt az illúziót, hogy a túlélésen és a várakozáson kívül nem lehetséges más, csak a fegyveres szerveződés. Szerencsére a felkelés nem olyan, amilyennek az elnyomó szervek szeretnék, hogy legyen..."
Az alábbi címeken lehet további információt kérni az elnyomás áldozatairól vagy szolidaritási hálózatot kialakítani velük:
 
CANENERO
Casella Postale 4120
50135 Firenze
ITALIA
Telefon/fax: 055/631413
El Paso Occupato
via Passo Buole 47
10127 Torino
ITALIA
E-mail: elpasosq@freenet.hut.fi
Tel: 011-317 41 07
Solidaritätskomitee Italien
c/o Infoladen
Breisacherstr. 12
81667 Münich
GERMANY

1. Namsetchi Modjeh a neve annak a bűnbánó lánynak, akinek kijelentései alapján emeltek vádat egy egész mozgalom ellen. A vallomásai tele vannak égbekiáltó, kétségtelen hazugságokkal.

2. Az egyik letartóztatott militáns Alfredo M. Bonano. Azzal vádolják, hogy "egy földalatti fegyveres banda feje". Habár nem minden politikai kérdésben értünk vele egyet, ez az elvtárs kitűnő írásokat publikált (például az olaszországi amnesztia elítéléséről), valamint kommunista szerzők (az úgynevezett "nemzetközi kommunista baloldal") történelmi írásait adta ki újra és terjesztette az "Anarchismo Editions" kiadó segítségével.


OL.HU.4.6 Olaszország : erősödik az elnyomás!